~*~*~* Edward Szemszöge *~*~*~
Hát ez nem igaz! Gondoltam dühösen. Miért akar mindenki párt szerezni nekem? Éreztem, hogy egyre inkább elönt a düh, majd egy erős nyugalom hullámot éreztem.
- Jazz! - Szóltam rá, mire némán rámnézett. Láttam, hogy a szemem fekete az éhségtől és a dühtől. Gyorsan elfordultam, mikor Esme felől félelmet éreztem a gondolatain keresztül. Egy mély levegőt vettem, és éreztem, hogy a torkom lángol. El kell mennem vadászni. Hirtelen Alice-nek látomása támadt. Én voltam benne. És két lány. Ugyanolyanok, talán ikrek. Az egyik lány erősen megtépázva, zokogva térdelt a földön, egy hatalmas mező közepén. A másik lány sértetlenül ült, és átölelte. Ekkor jelentem meg én, és a lány elengedte a testvérét, és én öleltem át. Bár csak ennyiből állt az egész. Alice felvillonyozva nézett rám, én meg semmivel sem törődve felrohantam a szobámba. Nem akartam vele találkozni. Vele... velük. Három napig szenvedtem fent a szobámban, mikor nem bírtam tovább, és villámgyorsan kiugrottam a nyitott ablakomon, és az erdőbe szaladtam. Elkaptam egy szarvast, három oroszlánt és két farkast. Ekkor hallottam meg egy motoszkáló hangot.
Villámgyorsan ott teremtem, és előttem két gyönyörű állat állt. Egy tigris és egy kisebb oroszlán. Mindkettő csodálatos volt, de a tigris az... más volt. Ekkor meghallottam két óvatos gondolatot. Mindkettő értelmes volt, és tudták mi vagyok. Látszott rajtuk. Ekkor jutott eszembe az ikrek és Alice, de elhesegettem a gondolatot. Hogy lehetne az a csodaszép lány egy közönséges tigris vagy oroszlán? Ekkor azonban egy kép jelent meg előttem. Táblázat-szerű volt. Nevem, korom, nemem, történetem, tulajdonságom, rokonok. Majd kicsit később egy kuncogós hang szólalt meg. Egy pillanattal később a lány elkomorult. Hirtelen nem értettem miért, de ekkor megláttam, hogy a táblázatba egy új sor került. Képesség: Gondolatolvasó. Ekkor a tigris átalakult azzá a lánnyá, akit láttunk Alice látomsásában. Dühös volt.
- Ilyet többet NE csinálj!- Sziszegte az arcomba.
Intett egyett, mire a másik is átalakult, és a tigris-lányhoz sétált. Egy pillanattal később már nem hallottam semmit, csak az erdő hangjait, akármennyire is füleltem. Elkerekedett a szemem
- Miért nem hallak titeket? - Kérdeztem meglepetten. Ilyen még nem volt senkinél, kivéve... Hm...
- Tudod a mitológiában nem csak a vámpírok, és a vérfarkasok az igaziak. - Jegyezte meg. Ráncoltam a homlokom.
- Láttam az adatokat a szemed előtt... Mond... Ti... tulajdonképpen mik is vagytok?- Kérdeztem kissé akadozva, minden szót megrágva. Lion-lány kicsit tétovázott, majd nagy levegőt véve villámgyorsan darálni kezdte a szöveget.
- Anyánk vámpír, apánk vérfarkas, na...- Hirtelen leállt, és bólintott. Ránéztem a másik lányra.
- Mit mondtál neki?- Mivel nem voltam biztos benne, hogy tényleg ő a tettes, felvontam a szemöldököm.
- Hogy ne mondjon neked többet.- Jelentette ki határozottan, mire felhördültem és csábítólag mélyen a szemébe néztem.
- Mit ne mondjon el? - Féloldalasan elmosolyodtam, neki pedig kihagyott egyet a szíve, hogy aztán gyorsabban dobogjon.
- Ne is próbálkozz... nem fog sikerülni... - Mondta egy apró mosolyjal a száján.
- Rosszabb, mint Alice! - Morogtam rá játékosan, majd hirtelen hallottam egy mondatot. ~Meg kell ismernem ezt az Alice-t~ Felcsillant a szemem. Nhah itt az esélye Alice-nek, hogy megismerje.
- Gyertek el hozzánk!- Mondtam, de észrevéve a lila szemeit a végére hátrahőköltem. Az éhség kaparni kezdte a torkomat. Ő pedig hirtelen bólintott. Éreztem, hogy egyre nehezebben veszem a levegőt.
- Bocsi- Mondta, majd éreztem, hogy a torkom feleannyira ég. Ezzel ellenben csodás rózsa illatot éreztem meg, ami keveredett a tengerivel. Az oroszlán-lány-úristen de hülyén hangzik- egy percig gondolkodott, majd a babámra- kezdek nyálasodni, mi lesz velem így?!- vigyorgott, aki rákiáltott.
- Ne merészeld! - De a lány már átalakult. Egy csodaszép fehér-leopárdkölyök lett a helyén, majd felpattant és a tigris-lány kezébe ugrott.
- Nem szereted a Daemon vagyok? - Kérdezte ártatlanul. Én értetlenkedve néztem a szó-párbajukat.
