2. fejezet 2/2 [Edward szemszögéből]

- De nagyon szeretem cipelni a nehéz seggedet.- Hangzott a válasz
- Uph bocsi.-Mondta.
- Köszi...- Nem értettem miről beszélnek, és inkább rákérdeztem
- Dájmún?- A feleletet nevetve kaptam:
- Az daemon te... És azt jelenti, hogy: Az ember saját lelke mellette él, állat fomájában.
- Nem láttad még az Arany iránytűt?-Kérdezte tőle kerek szemekkel lion-lány.
- Nem is kell!-Érkezett gyorsan a válasz, mire a lány morcosan felé fordult.
- De igenis megkell néznie!
- Ha akarja megnézi!
- Ha nem akkor is!-Szóltam közbe, majd Miára mutattam, ő pedig mint aki jól végezte dolgát, felnyivákolt, Mea felém fordultam.
- Mond csak... A családodnak van képessége?-Kérdezte kiváncsian.
- Igen, Alice jövöbelátó, Jasper, pedig elemzi, érzi, alakítja az érzelmeket.-Magyaráztam, mire én komoly arccal Mia felé fordult.
- Akkor Mááról elkell rejtenünk az érzelmeinket.-Mondta, amire csak fájdalmasan nyivákolás volt a válasz. Mea szeméből egy könnyek indultak, Mia mancsaival letörölte azt, és szomorúan mosolyogtak. Értetlenül állva nem állhattam meg.
-Miért? Mi történt ma?-Erőtlen nevetés hangzott.
- Semmi!-Mondta, majd ide fordult.- Menj vadászni, addig itt megvárunk...

2. fejezet 2/1 [Edward szemszögéből]

Mivel Adry megkért ezért leírom a második fejezetet Ed szemszögében.

~*~*~* Edward Szemszöge *~*~*~

Hát ez nem igaz! Gondoltam dühösen. Miért akar mindenki párt szerezni nekem? Éreztem, hogy egyre inkább elönt a düh, majd egy erős nyugalom hullámot éreztem.

- Jazz! - Szóltam rá, mire némán rámnézett. Láttam, hogy a szemem fekete az éhségtől és a dühtől. Gyorsan elfordultam, mikor Esme felől félelmet éreztem a gondolatain keresztül. Egy mély levegőt vettem, és éreztem, hogy a torkom lángol. El kell mennem vadászni. Hirtelen Alice-nek látomása támadt. Én voltam benne. És két lány. Ugyanolyanok, talán ikrek. Az egyik lány erősen megtépázva, zokogva térdelt a földön, egy hatalmas mező közepén. A másik lány sértetlenül ült, és átölelte. Ekkor jelentem meg én, és a lány elengedte a testvérét, és én öleltem át. Bár csak ennyiből állt az egész. Alice felvillonyozva nézett rám, én meg semmivel sem törődve felrohantam a szobámba. Nem akartam vele találkozni. Vele... velük. Három napig szenvedtem fent a szobámban, mikor nem bírtam tovább, és villámgyorsan kiugrottam a nyitott ablakomon, és az erdőbe szaladtam. Elkaptam egy szarvast, három oroszlánt és két farkast. Ekkor hallottam meg egy motoszkáló hangot.

Villámgyorsan ott teremtem, és előttem két gyönyörű állat állt. Egy tigris és egy kisebb oroszlán. Mindkettő csodálatos volt, de a tigris az... más volt. Ekkor meghallottam két óvatos gondolatot. Mindkettő értelmes volt, és tudták mi vagyok. Látszott rajtuk. Ekkor jutott eszembe az ikrek és Alice, de elhesegettem a gondolatot. Hogy lehetne az a csodaszép lány egy közönséges tigris vagy oroszlán? Ekkor azonban egy kép jelent meg előttem. Táblázat-szerű volt. Nevem, korom, nemem, történetem, tulajdonságom, rokonok. Majd kicsit később egy kuncogós hang szólalt meg. Egy pillanattal később a lány elkomorult. Hirtelen nem értettem miért, de ekkor megláttam, hogy a táblázatba egy új sor került. Képesség: Gondolatolvasó. Ekkor a tigris átalakult azzá a lánnyá, akit láttunk Alice látomsásában. Dühös volt.

- Ilyet többet NE csinálj!- Sziszegte az arcomba.

Intett egyett, mire a másik is átalakult, és a tigris-lányhoz sétált. Egy pillanattal később már nem hallottam semmit, csak az erdő hangjait, akármennyire is füleltem. Elkerekedett a szemem

- Miért nem hallak titeket? - Kérdeztem meglepetten. Ilyen még nem volt senkinél, kivéve... Hm...

- Tudod a mitológiában nem csak a vámpírok, és a vérfarkasok az igaziak. - Jegyezte meg. Ráncoltam a homlokom.

- Láttam az adatokat a szemed előtt... Mond... Ti... tulajdonképpen mik is vagytok?- Kérdeztem kissé akadozva, minden szót megrágva. Lion-lány kicsit tétovázott, majd nagy levegőt véve villámgyorsan darálni kezdte a szöveget.

- Anyánk vámpír, apánk vérfarkas, na...- Hirtelen leállt, és bólintott. Ránéztem a másik lányra.

- Mit mondtál neki?- Mivel nem voltam biztos benne, hogy tényleg ő a tettes, felvontam a szemöldököm.

- Hogy ne mondjon neked többet.- Jelentette ki határozottan, mire felhördültem és csábítólag mélyen a szemébe néztem.

- Mit ne mondjon el? - Féloldalasan elmosolyodtam, neki pedig kihagyott egyet a szíve, hogy aztán gyorsabban dobogjon.

- Ne is próbálkozz... nem fog sikerülni... - Mondta egy apró mosolyjal a száján.

- Rosszabb, mint Alice! - Morogtam rá játékosan, majd hirtelen hallottam egy mondatot. ~Meg kell ismernem ezt az Alice-t~ Felcsillant a szemem. Nhah itt az esélye Alice-nek, hogy megismerje.

- Gyertek el hozzánk!- Mondtam, de észrevéve a lila szemeit a végére hátrahőköltem. Az éhség kaparni kezdte a torkomat. Ő pedig hirtelen bólintott. Éreztem, hogy egyre nehezebben veszem a levegőt.

- Bocsi- Mondta, majd éreztem, hogy a torkom feleannyira ég. Ezzel ellenben csodás rózsa illatot éreztem meg, ami keveredett a tengerivel. Az oroszlán-lány-úristen de hülyén hangzik- egy percig gondolkodott, majd a babámra- kezdek nyálasodni, mi lesz velem így?!- vigyorgott, aki rákiáltott.

- Ne merészeld! - De a lány már átalakult. Egy csodaszép fehér-leopárdkölyök lett a helyén, majd felpattant és a tigris-lány kezébe ugrott.

- Nem szereted a Daemon vagyok? - Kérdezte ártatlanul. Én értetlenkedve néztem a szó-párbajukat.

Húsvét {sajnos még nem friss =(}

Szijasztok!

tudom, hogy rég voltam fent, de legyen okom rá, sok dolgom volt.

először is a suli. [bf de utálom, de most jól jönne ="(]

másodszor, nekem is, akárcsak Lettinek, le lett törölve a gépről de nekem MINDEN.

harmadszor, depi. bizony ám =/ elkaptam egy kósza depi-járványt... -.- =)

bár netem csak egy kicsit látszik, ha akarnám olyat belinkelhetnék, amit én írtam, hogy ketté-állna a fületek, hogy ez most komoly? egy 12 éves lány ilyet ír?

hát igen. gondolom feltűnt, hogy egyre ritkábban van friss.

nos örömmel jelentem, hogy nyáron nem utazunk, {nekem sajnos nem öröm}, így egész nap a gép előtt punyadhatoki, újabb és újabb fejezetet írva. Igérem nyár végén, szeptemberben már úgy kezdjük a tanévet (vagy a munkát. egyszóval az: őszt), hogy már túl leszünk a felén.
és most elárulok néhány tényt.
- Ez egy másik blognak hála pattant ki a fejemből.

- A iker-szereplők {Mia és Mea} ugyanaz a személy, Ellen Paige.

- nem terveztem hosszúra, és a történet következő fejezete sincs meg, de hamarosan fent lesz (max kedd)

- sajnos egyetlen megjegyzést se kaptam, amitől szinte elsírtam magam, hogy érdekel valakit egyáltalán?

- ezt az egész blogosat unokatestvéremnek, Adry-nak ajánlom, csak ő még nem tud róla,

- szülinapjára terveztem, csak kiszúsztam belőle. :$

- Nekem Jasper a kedvenc szereplőm, aki ebben a történetben még nincs jelen, de teljesen más lesz a személye, mint eredetileg.

- ösztönzőleg hatott rám, hogy anya kitörölte az összeset, ugyanis már vagy 2 fejezet kész volt még, amit sajnos elfelejtettem feltenni.

- Imádom ezt a blogot írni

- nemsokára hatalmas fordulat következik be. meglepődtem még én is, mikor felmerült, de tetszik az 5let.

és egy plusz megjegyzés:

- Ha szídtok valakit anyámat meg a bátyám szídjátok, mivel újra rakták a gépet, azzal a céllal, hogy gyorsabb lesz, és jobb, de ugyanolyan szar, sőt sokkal rosszabb.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jah igen. és az eredeti cél.

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, és locsolókban, tojásokban, akár tyúkokban gazdag húsvétot! =)

Mivel kedvet kaptam húsvéti történethez, nemsokára felrakok egy EH-s novellát.

Sziasztok!

Nesme

U.I.: megjegyzem megdöbbentem, hogy ennyit írtam, mivel sosem voltam a vélemények híve (márpedig ez olyasmi) =)

U.I.2: Jóéjt =) További szép napot. Jó estét! Gyönyörű a reggel!
/attól függ, mikor nézed ;)/