- De nagyon szeretem cipelni a nehéz seggedet.- Hangzott a válasz
- Uph bocsi.-Mondta.
- Köszi...- Nem értettem miről beszélnek, és inkább rákérdeztem
- Dájmún?- A feleletet nevetve kaptam:
- Az daemon te... És azt jelenti, hogy: Az ember saját lelke mellette él, állat fomájában.
- Nem láttad még az Arany iránytűt?-Kérdezte tőle kerek szemekkel lion-lány.
- Nem is kell!-Érkezett gyorsan a válasz, mire a lány morcosan felé fordult.
- De igenis megkell néznie!
- Ha akarja megnézi!
- Ha nem akkor is!-Szóltam közbe, majd Miára mutattam, ő pedig mint aki jól végezte dolgát, felnyivákolt, Mea felém fordultam.
- Mond csak... A családodnak van képessége?-Kérdezte kiváncsian.
- Igen, Alice jövöbelátó, Jasper, pedig elemzi, érzi, alakítja az érzelmeket.-Magyaráztam, mire én komoly arccal Mia felé fordult.
- Akkor Mááról elkell rejtenünk az érzelmeinket.-Mondta, amire csak fájdalmasan nyivákolás volt a válasz. Mea szeméből egy könnyek indultak, Mia mancsaival letörölte azt, és szomorúan mosolyogtak. Értetlenül állva nem állhattam meg.
-Miért? Mi történt ma?-Erőtlen nevetés hangzott.
- Semmi!-Mondta, majd ide fordult.- Menj vadászni, addig itt megvárunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése