Harmadik fejezet~(.Edward szemszögéből.)~

~*~*~* Edward Szemszöge*~*~*~

Furcsa érzésem támadt, amikor a lányok elküldtek. Mintha a pokolba küldtek volna, csakhogy messze legyek tőlük. Nekem ez fájt. Mikor feleszméltem, már halkan követtem egy oroszlánt. Már egy szarvast és két bivalyt is levadásztam, mire elindultam vissza. A szagnyomomat követve, elég gyorsan visszaértem. Annyit láttam, hogy Mea, vagy Mia, (De szerintem Mea, mert a fehér kisleopárd még mindig ott volt.) Egy fának támaszkodva kapkodja a levegőt. A leopárd-valószínűleg Mia megnyugatóan dorombolt. Én elvarázsolva néztem őket a fa mögül. Ez lenne a testvéri szeretet? Ekkor Mia nyugtalanul közbenézett, felállt és védelmezően Mea elé állt. Majdnem felnevettem a látványon. Egy kis, kölyökleopárd megvédi a vámpírral szemben. A következő pillanatban, majdnem hátraestem a látványtól. A kölyökleopárdnak-Miának- a teste megnőtt, és lószerű lett. De olyan, mintha a bőr, és a hús leégett volna róla. Olyan volt, mint egy unizus, és mégis teljesen más. Láttam, hogy megvan a szarva, és a szárnya, de mint a denevéré. Fekete és mintha csont lenne, szószerint, mintha leégett volna róla a ből, toll, szőr, hús. A következő pillanatban visszaváltozott, és újra dorombolni kezdett Mea lábához dörgölőzve, de hátraszólt a vállai fölött.
- Előjöhetsz!-Majd aggódva ránézett Meára. Én halkan előléptem a fa mögül. És lassan közelebb mentem hozzá. Furcsa dolog történt. Ahogy közelebb mentem Meáékhoz másfél méternél, mintha egy másik helyen lettem volna. Bizonytalanul körülnéztem.
- Hol vagyunk?-Kérdeztem, mire Mia mégcsak hátra sem nézve:
- Emlékben...-Körülnéztem. Most vettem észre, hogy a leopárd helyén újra Mia áll. Egy hangulatos szobába voltunk. Kinézve az ablakon mindenütt jég és hó volt. Mea egy ágyon feküdt, és hirtelen elsápadt.
- Ne, ne...-Kiáltotta Mia testvérére nézve, és fájdalmasan elfordította fejét. Mea halkan hörögve ilyesmit suttogott.
- Maa... Mia... Visz... Maa... Szeret...-És ekkor a feje hátrahanyatlott. Ekkor, mitha átfutottak volna rajtam, megjelent egy férfi. Aggódóan megmérte a lázát, és közel hajolt a szájához. Elkeseredetten kiáltott fel.
- Lilian!-Egy nő rohant be. A haja szőke volt. - Nem lélegzik!-A nő határozottan a mellkasára tette a kezeit, és egyenletesen nyomkodta...Egy, Kettő, Három, Négy, Öt... Majd belefújt a szájába. Csak most vettem észre, hogy egy fiatal fiú is volt a szobába. Annyi idős, mint az emlékbeli Mea. A szobában körülnézve, azonban Mia nem volt ott, csak az idősebb. A fiú kezét összerakva imádkozott, és halkan fel-felmotyogott. Egyszer csak mellőlem hallottam egy halk suttogást, és a szobát, vagyis Mea kistestét aranyló fény töltötte meg.
- Riathamus...!-Odanéztem Mia a könnyeken át mosolygott. Arcát könnyfátyol takarta, de mosolygott. Boldogan... Hálásan... Mikor hátrébb léptem eltűnt az egész. Azonban mikor újra előrébb léptem nem történt semmi. Mia így szólt.
- Végetért az emlék... Jobb lenne, ha elmennél, mert dühös lesz magára, és ilyenkor veszélyes. Három perc múlva gyere vissza.

-Négy perc múlva-
Elindultam visszafelé Meáékhoz. Mikor közelebb értem halk lihegést hallottam, annyira nem lehet veszélyes!

Elsó fejezet

Sziasztok...
Engem Meának hívnak. én egyhatodvérű:D vagyok... Anyám boszorkányként született, de vámpírrá változtatták... Apám sellő-farkas... Furcsa család? Nagynéném meg sellő... A másik meg boszorkány... Na most mostmár tényleg az? Na ugye? A testvérem is... Őt Miának. Ikertestvérem... Volt még egy ikrem, de ő... Őt Maa-nak hívták. A családunk nagyrésze ilyen furcsa. Vannak benne vámpírok, vérfarkasok, sellők, boszorkányok, alakváltók, démonok... Csak halandó nincs. Mióta Maa... meghalt, azóta sokkal jobban vigyázunk a másikra. Szinte éjjel-nappal együtt vagyunk. Anyám, és apám is megroppant. Anyám 10 napra meg is őrült. De mi kigyógyítottuk. Azután határoztuk el, hogy elmegyünk innen... Alig voltunk többek hét évesnél...Miának van egy képessége. Azt látja, amit más nem... az életed. Megmondja, hogy mikor születtél, mikor fogsz meghalni, mi lesz közötte, lesz e gyereked, megtalál-e a szerelem, családod lesz-e, vagy érdemes-e a tartós kapcsolat olyankor, ha a párod megcsal és, hogy mi lesz belőle. Majdnem, mondhatni rá, hogy jós... Sokszor ezzel kerestünk pénzt. Nekem van az a képességem, hogy felismerjem az embereket. Magyarul, ha jobban megnézek egy embert a szemem elé, mintha valami odavetítené az adatokat.
(Neve:
Születési dátuma(Kora): (pl.) 1860.06.31. (30)
Neme:
élettörténete:
főbb tulajdonságai:
rokonai:
horoszkóp: )
Meg van még egy-egy képességünk. Mia beszél az állatok nyelvén, én meg felnőtté válhatok, vagyis elképzelem magamban, hogy harminchat éves vagyok, fekete hajjal, barna szemekkel. Így szoktuk rendezni a házak megvevését. És az a jó, hogy Miát is át tudom változtatni. Vagyis idősebb lehet húsz évvel. Most vagyunk 16 évesek. De már vagy két éve... Apám átváltozott emberré. Anyám meg átváltoztatta. Anyám húsznak néz ki. Apám csak 21, de mintha 37 lenne. A vérfarkasság miatt. Most Santeioban lakunk. Erdős részén. Egyiknap Mia lement a boltba, de egy perc múlva visszajött, hogy nem tud tőlem elszakadni, ezért én is jöjjek. Olyan, mintha egy kötél lenne közöttünk, amit hiába rángatunk nem szakad el. Mikor tizenöt éves lettem, egy éjszaka furcsa hangra, és éles fájdalomra ébredtem fel. Azt hittem, csak elaludtam a nyakam, de másnap... Reggel felkeltem, és álmosan a fürdőbe csoszogtam. Amikor a fürdéshez értem, akkor vettem észre, hogy a nyakamon egy tetoválás van. Pontosan ugyanolyan, mint Rose nénikémnek, aki varázsló. Majdnem felsikítottam. Ekkor Mea morcosan, de ő is rémülten befutott a szobába... Ezekszerint ő nem ismerte fel a jelet. Hát nem csoda... Ő inkább Dorothy-val volt. Ő a sellő. Elmagyaráztam neki, hogy ez minek is a jele. Mikor közelebbről megnéztük nagyon is megtetszett. Ez nem volt furcsa, ugyanis volt egy szigony is a kezemen. Sellőjel. A nyakamon pedig egy virág. Mindenkinek más... Édesanyám Lilian lett, ezért neki liliom. Rosenak pedig Rózsa. Nekünk-Miának, és nekem- tulipán volt. Az anyám gyerekkori legjobb barátnőjének Margaréta, mert neki Margarit volt a neve, és így tovább. Anyu négy éve korunktól fogva tanított, de mikor Maa... meg...halt azóta nem tanított. De mi, majdhogy nem a varázslás 90% -át megtanultuk tőle. A 10%-ot Rose tanította meg. De általában nem használjuk a képességet. Inkább emberi ételt, vért, vagy moszatokat, tenger GYÜMÖLCSeit. Vagyis nem halakat, hanem növényeket. Pl. az aqviára nagyon finom. Hasonló íze van, mint a kivinek, de nem kivi. Igaz főként emberi ételt szoktunk enni, nekem a gyümölcsök jobban ízlenek. pedig vért is gyakran szoktunk inni. Csak én rosszul vagyok az emberi vértől. Inkább állatit, mint őz, bivaly stb. Egyszer épp egy vadászaton voltunk, mikor...