2. fejezet 2/2 [Edward szemszögéből]

- De nagyon szeretem cipelni a nehéz seggedet.- Hangzott a válasz
- Uph bocsi.-Mondta.
- Köszi...- Nem értettem miről beszélnek, és inkább rákérdeztem
- Dájmún?- A feleletet nevetve kaptam:
- Az daemon te... És azt jelenti, hogy: Az ember saját lelke mellette él, állat fomájában.
- Nem láttad még az Arany iránytűt?-Kérdezte tőle kerek szemekkel lion-lány.
- Nem is kell!-Érkezett gyorsan a válasz, mire a lány morcosan felé fordult.
- De igenis megkell néznie!
- Ha akarja megnézi!
- Ha nem akkor is!-Szóltam közbe, majd Miára mutattam, ő pedig mint aki jól végezte dolgát, felnyivákolt, Mea felém fordultam.
- Mond csak... A családodnak van képessége?-Kérdezte kiváncsian.
- Igen, Alice jövöbelátó, Jasper, pedig elemzi, érzi, alakítja az érzelmeket.-Magyaráztam, mire én komoly arccal Mia felé fordult.
- Akkor Mááról elkell rejtenünk az érzelmeinket.-Mondta, amire csak fájdalmasan nyivákolás volt a válasz. Mea szeméből egy könnyek indultak, Mia mancsaival letörölte azt, és szomorúan mosolyogtak. Értetlenül állva nem állhattam meg.
-Miért? Mi történt ma?-Erőtlen nevetés hangzott.
- Semmi!-Mondta, majd ide fordult.- Menj vadászni, addig itt megvárunk...

2. fejezet 2/1 [Edward szemszögéből]

Mivel Adry megkért ezért leírom a második fejezetet Ed szemszögében.

~*~*~* Edward Szemszöge *~*~*~

Hát ez nem igaz! Gondoltam dühösen. Miért akar mindenki párt szerezni nekem? Éreztem, hogy egyre inkább elönt a düh, majd egy erős nyugalom hullámot éreztem.

- Jazz! - Szóltam rá, mire némán rámnézett. Láttam, hogy a szemem fekete az éhségtől és a dühtől. Gyorsan elfordultam, mikor Esme felől félelmet éreztem a gondolatain keresztül. Egy mély levegőt vettem, és éreztem, hogy a torkom lángol. El kell mennem vadászni. Hirtelen Alice-nek látomása támadt. Én voltam benne. És két lány. Ugyanolyanok, talán ikrek. Az egyik lány erősen megtépázva, zokogva térdelt a földön, egy hatalmas mező közepén. A másik lány sértetlenül ült, és átölelte. Ekkor jelentem meg én, és a lány elengedte a testvérét, és én öleltem át. Bár csak ennyiből állt az egész. Alice felvillonyozva nézett rám, én meg semmivel sem törődve felrohantam a szobámba. Nem akartam vele találkozni. Vele... velük. Három napig szenvedtem fent a szobámban, mikor nem bírtam tovább, és villámgyorsan kiugrottam a nyitott ablakomon, és az erdőbe szaladtam. Elkaptam egy szarvast, három oroszlánt és két farkast. Ekkor hallottam meg egy motoszkáló hangot.

Villámgyorsan ott teremtem, és előttem két gyönyörű állat állt. Egy tigris és egy kisebb oroszlán. Mindkettő csodálatos volt, de a tigris az... más volt. Ekkor meghallottam két óvatos gondolatot. Mindkettő értelmes volt, és tudták mi vagyok. Látszott rajtuk. Ekkor jutott eszembe az ikrek és Alice, de elhesegettem a gondolatot. Hogy lehetne az a csodaszép lány egy közönséges tigris vagy oroszlán? Ekkor azonban egy kép jelent meg előttem. Táblázat-szerű volt. Nevem, korom, nemem, történetem, tulajdonságom, rokonok. Majd kicsit később egy kuncogós hang szólalt meg. Egy pillanattal később a lány elkomorult. Hirtelen nem értettem miért, de ekkor megláttam, hogy a táblázatba egy új sor került. Képesség: Gondolatolvasó. Ekkor a tigris átalakult azzá a lánnyá, akit láttunk Alice látomsásában. Dühös volt.

- Ilyet többet NE csinálj!- Sziszegte az arcomba.

Intett egyett, mire a másik is átalakult, és a tigris-lányhoz sétált. Egy pillanattal később már nem hallottam semmit, csak az erdő hangjait, akármennyire is füleltem. Elkerekedett a szemem

- Miért nem hallak titeket? - Kérdeztem meglepetten. Ilyen még nem volt senkinél, kivéve... Hm...

- Tudod a mitológiában nem csak a vámpírok, és a vérfarkasok az igaziak. - Jegyezte meg. Ráncoltam a homlokom.

- Láttam az adatokat a szemed előtt... Mond... Ti... tulajdonképpen mik is vagytok?- Kérdeztem kissé akadozva, minden szót megrágva. Lion-lány kicsit tétovázott, majd nagy levegőt véve villámgyorsan darálni kezdte a szöveget.

- Anyánk vámpír, apánk vérfarkas, na...- Hirtelen leállt, és bólintott. Ránéztem a másik lányra.

- Mit mondtál neki?- Mivel nem voltam biztos benne, hogy tényleg ő a tettes, felvontam a szemöldököm.

- Hogy ne mondjon neked többet.- Jelentette ki határozottan, mire felhördültem és csábítólag mélyen a szemébe néztem.

- Mit ne mondjon el? - Féloldalasan elmosolyodtam, neki pedig kihagyott egyet a szíve, hogy aztán gyorsabban dobogjon.

- Ne is próbálkozz... nem fog sikerülni... - Mondta egy apró mosolyjal a száján.

- Rosszabb, mint Alice! - Morogtam rá játékosan, majd hirtelen hallottam egy mondatot. ~Meg kell ismernem ezt az Alice-t~ Felcsillant a szemem. Nhah itt az esélye Alice-nek, hogy megismerje.

- Gyertek el hozzánk!- Mondtam, de észrevéve a lila szemeit a végére hátrahőköltem. Az éhség kaparni kezdte a torkomat. Ő pedig hirtelen bólintott. Éreztem, hogy egyre nehezebben veszem a levegőt.

- Bocsi- Mondta, majd éreztem, hogy a torkom feleannyira ég. Ezzel ellenben csodás rózsa illatot éreztem meg, ami keveredett a tengerivel. Az oroszlán-lány-úristen de hülyén hangzik- egy percig gondolkodott, majd a babámra- kezdek nyálasodni, mi lesz velem így?!- vigyorgott, aki rákiáltott.

- Ne merészeld! - De a lány már átalakult. Egy csodaszép fehér-leopárdkölyök lett a helyén, majd felpattant és a tigris-lány kezébe ugrott.

- Nem szereted a Daemon vagyok? - Kérdezte ártatlanul. Én értetlenkedve néztem a szó-párbajukat.

Húsvét {sajnos még nem friss =(}

Szijasztok!

tudom, hogy rég voltam fent, de legyen okom rá, sok dolgom volt.

először is a suli. [bf de utálom, de most jól jönne ="(]

másodszor, nekem is, akárcsak Lettinek, le lett törölve a gépről de nekem MINDEN.

harmadszor, depi. bizony ám =/ elkaptam egy kósza depi-járványt... -.- =)

bár netem csak egy kicsit látszik, ha akarnám olyat belinkelhetnék, amit én írtam, hogy ketté-állna a fületek, hogy ez most komoly? egy 12 éves lány ilyet ír?

hát igen. gondolom feltűnt, hogy egyre ritkábban van friss.

nos örömmel jelentem, hogy nyáron nem utazunk, {nekem sajnos nem öröm}, így egész nap a gép előtt punyadhatoki, újabb és újabb fejezetet írva. Igérem nyár végén, szeptemberben már úgy kezdjük a tanévet (vagy a munkát. egyszóval az: őszt), hogy már túl leszünk a felén.
és most elárulok néhány tényt.
- Ez egy másik blognak hála pattant ki a fejemből.

- A iker-szereplők {Mia és Mea} ugyanaz a személy, Ellen Paige.

- nem terveztem hosszúra, és a történet következő fejezete sincs meg, de hamarosan fent lesz (max kedd)

- sajnos egyetlen megjegyzést se kaptam, amitől szinte elsírtam magam, hogy érdekel valakit egyáltalán?

- ezt az egész blogosat unokatestvéremnek, Adry-nak ajánlom, csak ő még nem tud róla,

- szülinapjára terveztem, csak kiszúsztam belőle. :$

- Nekem Jasper a kedvenc szereplőm, aki ebben a történetben még nincs jelen, de teljesen más lesz a személye, mint eredetileg.

- ösztönzőleg hatott rám, hogy anya kitörölte az összeset, ugyanis már vagy 2 fejezet kész volt még, amit sajnos elfelejtettem feltenni.

- Imádom ezt a blogot írni

- nemsokára hatalmas fordulat következik be. meglepődtem még én is, mikor felmerült, de tetszik az 5let.

és egy plusz megjegyzés:

- Ha szídtok valakit anyámat meg a bátyám szídjátok, mivel újra rakták a gépet, azzal a céllal, hogy gyorsabb lesz, és jobb, de ugyanolyan szar, sőt sokkal rosszabb.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jah igen. és az eredeti cél.

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, és locsolókban, tojásokban, akár tyúkokban gazdag húsvétot! =)

Mivel kedvet kaptam húsvéti történethez, nemsokára felrakok egy EH-s novellát.

Sziasztok!

Nesme

U.I.: megjegyzem megdöbbentem, hogy ennyit írtam, mivel sosem voltam a vélemények híve (márpedig ez olyasmi) =)

U.I.2: Jóéjt =) További szép napot. Jó estét! Gyönyörű a reggel!
/attól függ, mikor nézed ;)/

Harmadik fejezet~(.Edward szemszögéből.)~

~*~*~* Edward Szemszöge*~*~*~

Furcsa érzésem támadt, amikor a lányok elküldtek. Mintha a pokolba küldtek volna, csakhogy messze legyek tőlük. Nekem ez fájt. Mikor feleszméltem, már halkan követtem egy oroszlánt. Már egy szarvast és két bivalyt is levadásztam, mire elindultam vissza. A szagnyomomat követve, elég gyorsan visszaértem. Annyit láttam, hogy Mea, vagy Mia, (De szerintem Mea, mert a fehér kisleopárd még mindig ott volt.) Egy fának támaszkodva kapkodja a levegőt. A leopárd-valószínűleg Mia megnyugatóan dorombolt. Én elvarázsolva néztem őket a fa mögül. Ez lenne a testvéri szeretet? Ekkor Mia nyugtalanul közbenézett, felállt és védelmezően Mea elé állt. Majdnem felnevettem a látványon. Egy kis, kölyökleopárd megvédi a vámpírral szemben. A következő pillanatban, majdnem hátraestem a látványtól. A kölyökleopárdnak-Miának- a teste megnőtt, és lószerű lett. De olyan, mintha a bőr, és a hús leégett volna róla. Olyan volt, mint egy unizus, és mégis teljesen más. Láttam, hogy megvan a szarva, és a szárnya, de mint a denevéré. Fekete és mintha csont lenne, szószerint, mintha leégett volna róla a ből, toll, szőr, hús. A következő pillanatban visszaváltozott, és újra dorombolni kezdett Mea lábához dörgölőzve, de hátraszólt a vállai fölött.
- Előjöhetsz!-Majd aggódva ránézett Meára. Én halkan előléptem a fa mögül. És lassan közelebb mentem hozzá. Furcsa dolog történt. Ahogy közelebb mentem Meáékhoz másfél méternél, mintha egy másik helyen lettem volna. Bizonytalanul körülnéztem.
- Hol vagyunk?-Kérdeztem, mire Mia mégcsak hátra sem nézve:
- Emlékben...-Körülnéztem. Most vettem észre, hogy a leopárd helyén újra Mia áll. Egy hangulatos szobába voltunk. Kinézve az ablakon mindenütt jég és hó volt. Mea egy ágyon feküdt, és hirtelen elsápadt.
- Ne, ne...-Kiáltotta Mia testvérére nézve, és fájdalmasan elfordította fejét. Mea halkan hörögve ilyesmit suttogott.
- Maa... Mia... Visz... Maa... Szeret...-És ekkor a feje hátrahanyatlott. Ekkor, mitha átfutottak volna rajtam, megjelent egy férfi. Aggódóan megmérte a lázát, és közel hajolt a szájához. Elkeseredetten kiáltott fel.
- Lilian!-Egy nő rohant be. A haja szőke volt. - Nem lélegzik!-A nő határozottan a mellkasára tette a kezeit, és egyenletesen nyomkodta...Egy, Kettő, Három, Négy, Öt... Majd belefújt a szájába. Csak most vettem észre, hogy egy fiatal fiú is volt a szobába. Annyi idős, mint az emlékbeli Mea. A szobában körülnézve, azonban Mia nem volt ott, csak az idősebb. A fiú kezét összerakva imádkozott, és halkan fel-felmotyogott. Egyszer csak mellőlem hallottam egy halk suttogást, és a szobát, vagyis Mea kistestét aranyló fény töltötte meg.
- Riathamus...!-Odanéztem Mia a könnyeken át mosolygott. Arcát könnyfátyol takarta, de mosolygott. Boldogan... Hálásan... Mikor hátrébb léptem eltűnt az egész. Azonban mikor újra előrébb léptem nem történt semmi. Mia így szólt.
- Végetért az emlék... Jobb lenne, ha elmennél, mert dühös lesz magára, és ilyenkor veszélyes. Három perc múlva gyere vissza.

-Négy perc múlva-
Elindultam visszafelé Meáékhoz. Mikor közelebb értem halk lihegést hallottam, annyira nem lehet veszélyes!

Második fejezet

Egyszer épp egy vadászaton voltunk, mikor elénk ugrott egy vámpír. Persze mi farkasokként szoktunk vadászni, mert-mégha vámpírok is vagyunk- utáljuk a sebességet. De most másként voltunk... Én tigrisként, Mia oroszlánként. A vámpírnak aranybarna szemei voltak, és rövid, vörös haja. Én "RÁNÉZTEM". Egyből kiadta...

• Neve: Edward Cullen
• Születési dátuma(Kora): 1901.07.09. (107)
• Neme: fiú
• élettörténete: Spanyolnáthás volt, és haldoklott. Carlisle Cullen változtatta át. Azelőtt Masen volt a neve. Edward Masen. 17 évesen változott át. A családjában egyedül neki nincs párja.
• főbb tulajdonságai: okos, imád zenélni, főleg zongorázni, és hatalmas önuralma van... Vegetáriánusnak tartja magát, mert csak állati vért isznak.
• rokonai: fogadott rokonai: Carlisle és Esme Cullen-Szülei, Emmett Cullen, Alice Cullen-testvérei, Rosalie Hale és Jasper Hale-testvérei.

Gondolatban üzentem Miának, mert nekünk van olyan-telepatikus képességünk egymás között, mert ikrek vagyunk.~Mia lapulj...! A neve Edward Cullen... 107 éves...~ Majd kuncogva hozzátettem.~zenész~ Hát elég furcsán nézett rám. De a szeme, inkább kiváncsi volt, mostmár, minthogy éhes. De még mindig fekete volt a szeme. A következő pillanatban leszakadt az állam (Nem szó szerint...!) A következő sort adta ki a "radarom":
Képessége: Gondolatolvasás
Ezt is továbbítottam Miának, és dühösen Cullen felé fordultam. Két méterre ált tőlünk. Lassan sétálni kezdtem, majd visszaváltoztam, és intettem egyet Miának, mire ő is visszaváltozott. Nem csak farkasként hasonlítunk az tény. És az milyen durva, hogy boszorkányként áttudok változni egy állattá! Mia is, csak ezt nehéz megtanulni. Én így lettem tigris, Mia meg oroszlán... Lassan, dühösen sétáltam Edward felé.
- Ezt NE csináld többet!-Sziszegtem az arcába. Szerencsére volt boszorkányságban ismeretem. Okklumentáltam, és Mia felé fordultam. Ő megértette, és okklumentált. A "véndégünknek" elkerekedett a szeme.
- Miért nem hallak titeket?-Kérdezte meglepetten. Mia azt mondta.
- Tudod, a mitológiából nem csak a vámpírok, és a vérfarkasok az igaziak.-Én gondolatban fejeztem be amit át is küldtem Miának.~Mia, hát igen... hanem a boszorkányok, sellők, alakváltók, démonok is.~Üzentem neki. Kicsit furcsán hangzott? Mert előtte, mindig ki kell mondani a nevét. Most felém fordult.
- Láttam az adatokat a szemed előtt... Mond... Ti... tulajdonképpen mik is vagytok?- Ezt nem kellett volna... Mia egy levegővel eldarálta:
- Anyánk vámpír, apánk vérfarkas, na...- Ennyit mondott, de én már figyelmeztettem, hogy többet ne mondjon. Ő bólintott nekem, és Edwardra nézett. Edward most rám nézett.
- Mit mondál neki?-Kérdezte felvont szemöldökkel. Én így szóltam.
- Hogy ne mondjon neked többet...!-Felhördült.
- Mit ne mondjon?-Kérdezte a szemembe nézve.
- Ne is próbálkozz... Nem fog sikerülni...-Mondtam elmosolyodva.
- Rosszabb, mint Alice...-Morogta halkan, mire én egy pillantra lenegedtem a falaim, és azt gondoltam ~Meg kell ismernünk ezt az Alice-t~Azután azonban újra okklumentáltam. Neki felcsillant a szeme.
- Gyertek el hozzánk!-Majd meglepetten hátrébb hőkölt. Ezekszerint most vette észre, hogy lila a szemem... Ezt örököltünk a sellőktől. A lila szemeket. Bólintottam, majd Miára néztem. Ő meg vissza rám. ~Mea elmennyünk?~Bólintottam. Észrevettem,hogy Edward szaggatottan vette a levegőt.
- Bocsi... -Mondtam neki, majd megváltoztattam az illatomat sellővé. Vagyis tengerillat, és enyhe rózsa járt körül. Mia elgondolkodott, majd rámvigyorgott, mire én rákiáltottam.
- Ne merészeld!-De ő már át is alakult. Egy hófehér leopárdkölyök lett. Mióta látta az Arany iránytűt, azóta mindig ezzé változik. Felugrott a karjaimba, majd befészkelte magát. Szinte Pantalaimon hangján szólalt meg.
- Nem szereted, ha daemon (dájmon) vagyok?-Kérdezte ártatlanul.
- De nagyon szeretem cipelni a nehéz seggedet.
- Uph bocsi.-Mondta, majd sokkal könnyebb lett, mintha nem is a karjaimba lett volna. Ez is az alakváltáshoz tartozik, képzeld el, hogy kívülről egy elefánt vagy, belűről pedig egy hangya. Vagyis elefántként annyi súlyod van, mint egy hangyának. Na ő most ezt csinálta, csak leopárdként.
- Köszi...-Mondtam fellélegezve. Edward felvont szemöldökkel megkérdezte.
- Dáááááájmúnn?-Mire én nevetve:
- Az daemon te... És azt jelenti, hogy: Az ember saját lelke mellette él, állat fomájában.
- Nem láttad még az Arany iránytűt?-Kérdezte elkerekedett szemekkel Mia.
- Nem is kell!-Mondtam gyorsan, mire Mia morcosan felém fordult.
- De igenis megkell néznie!
- Ha akarja megnézi!
- Ha nem akkor is!-Szólt közbe Edward, majd Miára mutatott. Ő győzedelmesen felnyivákolt. Én Edward felé fordultam.
- Mond csak... A családodnak van képessége?-Kérdeztem kiváncsian.
- Igen, Alice jövöbelátó, Jasper, pedig elemzi, érzi, alakítja az érzelmeket.-Mondta, mire én komolyan Mia felé fordultam.
- Akkor Mááról elkell rejtenünk az érzelmeinket.-Mondtam, mire Mia fájdalmasan felnyivákolt. Ő sokkal közelebb állt Máához, szinte mindig vele volt. Én pedig... alig ismertem... A szememből egy könnycsepp indult. Mia apró,puha mancsaival letörölte azt, és szomorúan összemosolyogtunk. Edward értetlenül állt ott, majd kiváncsian megkérdezte.
-Miért? Mi történt ma?-Én erőtlenül felnevettem.
- Semmi!-Mondtam.~Úgysem értené...~Majd, Edwardhoz fordultam.- Menj vadászni, addig itt megvárunk. -Mondtam, majd -mikor elment-intettem egyet, mire a semmiből itt termett a táskám. Kivettem belőle a plédet, és eldőltem rajta. Már csak annyit éreztem, hogy Mia elnyúlik a hasamon, és kicsitsúlyosabbá teszi magát, hogy érezzem: Itt van velem. Én megsimogatom, majd elönti a szememet a feketeség. Utáltam ezt. A semmiből ott termett Maa. Hirtelen minden kivilágosodott. Karácsony volt... Maa, Mia, és Én alig lehettünk több, mint négy évesek. Minekünk sohasem volt könnyű életünk. Nem volt gyerekkorunk, barátaink, állatkánk, sem játékunk... örökké komolyak is voltunk. Már 11 évem volt rá, hogy megbánjam: Szinte nem is foglalkoztam vele. Amikor meghalt, Mia összeroskadt, és én próbáltam megvigasztalni. De belül én is úgy éreztem: Ha Miát is elvesztem azt már én sem élném túl. Pedig azelőtt, alig foglalkoztunk a másikkal. Vagyis csak én nem. Maa, és Mia nagyon szerették egymást. Az emlékben Maa magához ölelt mindkettőnket. Nem tudom elfelejteni, hogy milyen buta voltam... Azt hittem, hogy csak Miát szereti, és ezért nem foglalkoztam vele. De sokszor álmodtam azt, hogy eljön értem, és Ő és Én elmegyünk valahová kettesben... Nem tagadom, féltékeny voltam Miára. De azután a fájdalom miatt megszűnt, és átvette a gondoskodás. Nem sokkal ezután költöztünk el. Emlékszem még Anya remegő testére, kiáltó szájára, és arra is, amikor összeroskadt. Mia a mellkasomba temette az arcát, hogy ne lássa, én átöleltem. Sírva mentünk. Első két hónapban családok fogadtak be. Azután vettük észre, hogy képességünk van. Én a képességemmel megkerestem azokat az embereket, akik jó szívűek, és esténként bekéreckedtünk. Azután felfedeztük, hogy vannak állati alakjaink, így sokáig a szabad ég alatt, egymáson aludtunk. De amikor elmúltam nyolc éves, felfedeztem azt, hogy tudom változtatni az alakomat, így én mentem dolgozni, amíg ő az erdőben sétafikálva gyűjtötte a bogyókat, gombákat, néha állatokat. Így találkoztam össze Noley-val, aki elmesélt mindent magáról, és családjáról, ezután csak velük éltünk, velük költöztünk el, akárhová mentek. A képsorok csak egyre jöttek. Végül egynél álltak meg. Erre nem is emlékszem! vagy mégis... Beteg voltam és tél volt. Tüdőgyulladásom volt. Pedig én csak le akartam menni Dorothyhoz a tengerbe a sellők közé. Azzal nem számoltam, hogy átváltozni, még nem tudok, és kaptam egy jó kis tüdőgyulladást. Majdnem meghaltam. De mégis. Nem tudtam, vajon, hogyan éltem túl, de most már tudom... Maa imádkozott Riathamushoz. Istenhez. A MI istenünkhöz. A vallások azok nem igaziak. De Riathamus... Ő segít, ha tud... És nem akkor, ha akar! Ő VALÓBAN LÉTEZIK!!!!! De ebbe ne menjünk bele...

Elsó fejezet

Sziasztok...
Engem Meának hívnak. én egyhatodvérű:D vagyok... Anyám boszorkányként született, de vámpírrá változtatták... Apám sellő-farkas... Furcsa család? Nagynéném meg sellő... A másik meg boszorkány... Na most mostmár tényleg az? Na ugye? A testvérem is... Őt Miának. Ikertestvérem... Volt még egy ikrem, de ő... Őt Maa-nak hívták. A családunk nagyrésze ilyen furcsa. Vannak benne vámpírok, vérfarkasok, sellők, boszorkányok, alakváltók, démonok... Csak halandó nincs. Mióta Maa... meghalt, azóta sokkal jobban vigyázunk a másikra. Szinte éjjel-nappal együtt vagyunk. Anyám, és apám is megroppant. Anyám 10 napra meg is őrült. De mi kigyógyítottuk. Azután határoztuk el, hogy elmegyünk innen... Alig voltunk többek hét évesnél...Miának van egy képessége. Azt látja, amit más nem... az életed. Megmondja, hogy mikor születtél, mikor fogsz meghalni, mi lesz közötte, lesz e gyereked, megtalál-e a szerelem, családod lesz-e, vagy érdemes-e a tartós kapcsolat olyankor, ha a párod megcsal és, hogy mi lesz belőle. Majdnem, mondhatni rá, hogy jós... Sokszor ezzel kerestünk pénzt. Nekem van az a képességem, hogy felismerjem az embereket. Magyarul, ha jobban megnézek egy embert a szemem elé, mintha valami odavetítené az adatokat.
(Neve:
Születési dátuma(Kora): (pl.) 1860.06.31. (30)
Neme:
élettörténete:
főbb tulajdonságai:
rokonai:
horoszkóp: )
Meg van még egy-egy képességünk. Mia beszél az állatok nyelvén, én meg felnőtté válhatok, vagyis elképzelem magamban, hogy harminchat éves vagyok, fekete hajjal, barna szemekkel. Így szoktuk rendezni a házak megvevését. És az a jó, hogy Miát is át tudom változtatni. Vagyis idősebb lehet húsz évvel. Most vagyunk 16 évesek. De már vagy két éve... Apám átváltozott emberré. Anyám meg átváltoztatta. Anyám húsznak néz ki. Apám csak 21, de mintha 37 lenne. A vérfarkasság miatt. Most Santeioban lakunk. Erdős részén. Egyiknap Mia lement a boltba, de egy perc múlva visszajött, hogy nem tud tőlem elszakadni, ezért én is jöjjek. Olyan, mintha egy kötél lenne közöttünk, amit hiába rángatunk nem szakad el. Mikor tizenöt éves lettem, egy éjszaka furcsa hangra, és éles fájdalomra ébredtem fel. Azt hittem, csak elaludtam a nyakam, de másnap... Reggel felkeltem, és álmosan a fürdőbe csoszogtam. Amikor a fürdéshez értem, akkor vettem észre, hogy a nyakamon egy tetoválás van. Pontosan ugyanolyan, mint Rose nénikémnek, aki varázsló. Majdnem felsikítottam. Ekkor Mea morcosan, de ő is rémülten befutott a szobába... Ezekszerint ő nem ismerte fel a jelet. Hát nem csoda... Ő inkább Dorothy-val volt. Ő a sellő. Elmagyaráztam neki, hogy ez minek is a jele. Mikor közelebbről megnéztük nagyon is megtetszett. Ez nem volt furcsa, ugyanis volt egy szigony is a kezemen. Sellőjel. A nyakamon pedig egy virág. Mindenkinek más... Édesanyám Lilian lett, ezért neki liliom. Rosenak pedig Rózsa. Nekünk-Miának, és nekem- tulipán volt. Az anyám gyerekkori legjobb barátnőjének Margaréta, mert neki Margarit volt a neve, és így tovább. Anyu négy éve korunktól fogva tanított, de mikor Maa... meg...halt azóta nem tanított. De mi, majdhogy nem a varázslás 90% -át megtanultuk tőle. A 10%-ot Rose tanította meg. De általában nem használjuk a képességet. Inkább emberi ételt, vért, vagy moszatokat, tenger GYÜMÖLCSeit. Vagyis nem halakat, hanem növényeket. Pl. az aqviára nagyon finom. Hasonló íze van, mint a kivinek, de nem kivi. Igaz főként emberi ételt szoktunk enni, nekem a gyümölcsök jobban ízlenek. pedig vért is gyakran szoktunk inni. Csak én rosszul vagyok az emberi vértől. Inkább állatit, mint őz, bivaly stb. Egyszer épp egy vadászaton voltunk, mikor...